A tegnapi napon, december 10-én Bodnár Attilát telefonon értesítették, hogy december 11-én a déli órákban jelentkezzen a debreceni autóbusz-állomáson, mivel a munkáltató átgondolta a korábbi döntését és egy másik – műszaki javítóbázison történő foglalkoztatással – munkakörbe visszavenné, a 2015. december 1. napján kirúgott autóbuszvezetőjét.
Bodnár Attila autóbuszvezető, Szabó László alapszervezeti elnökkel az adott időpontban megjelent a korábbi munkahelyén, de a munkáltatói jogkörgyakorló helyett, egyik személyforgalmi munkatárs fogadta és közölte Bodnár Attilával, hogy írjon alá egy kérvényt, mely a Központi Üzemi Tanácsnál kezdeményez egy eljárást, a kirúgásával kapcsolatban.
Ezt az eljárást az elbocsátott munkavállaló korábban sem akarta igénybe venni – mivel az nem kötelező – és a társaság belső szabályzata alapján erre már a mai napon nem is lenne lehetőség, mivel az határidőn túli lenne.
Bodnár Attilát a SZAKSZ jogásza, december 10-én felkészítette, hogy a mai egyeztetésen – ami végül is nem jött létre – milyen tartalmú megállapodás írhat alá, ami a munkaviszonyát helyreállítja és a további foglalkoztatását tartósan biztosítja.
A megállapodásról a személyforgalmi munkatárs hallani sem akart és a szakszervezettel sem kívánt szóba állni. Ez érthető is, mivel semmilyen jogkörrel sem rendelkezett, ami a kirúgott autóbuszvezető munkaviszonyát rendezné. Kérdés amire nem kaptunk választ, hol volt a munkáltatói jogkörgyakorló, aki érdemi döntést hozhatott volna?
Milyen megalázó színjáték ez?
Véleményem szerint, ha a munkáltató úgy gondolná, hogy Bodnár Attila munkaviszonyát helyreállítja, akkor nem így kellett volna eljárni.
Bodnár Attila ezek után meghatalmazta a SZAKSZ ügyvédjét, hogy képviseletében a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon, támadja meg az ÉMKK Zrt. azonnali hatályú felmondását.
Dobi István
elnök