A Volán vállalatok régiósításával, sok KKSZ-es szakszervezeti vezető a napokban döbbent rá arra, hogy vége a jó világnak, vagyis az a burok, ami eddig körbevette őket, szétpukkan, szertefoszlik és az elvesztett mentor nélkül talán már „itt a világ vége”. Legalábbis információink szerint ez a hangulat uralkodik köreikben. Nem is csoda, hiszen van olyan szakszervezeti vezető, akinek a lánya a vezérigazgató titkárnője. Elgondolkodom, milyen szembenállás alakulhatott ki ennél a társaságnál a szakszervezet és a munkáltató között, a bértárgyalás során felmerülő érdekellentét miatt.
Az új vezetés, eléggé behatárolt mozgástérrel, a társaságok működésének hatékonysági mutatóit javítva kell, hogy bebizonyítsák az alkalmasságukat, és pár év alatt, kell kialakítaniuk az egységes összevont régiós társaságokat.
Itt jön majd a szakszervezet szerepe, hogy kellő szakértelmével és erős képviseleti rendszerével vegye fel a „harcot”, annak érdekében, hogy a munkavállalók a legkisebb veszteséggel kerüljenek ki ebből az átmeneti helyzetből. A 2016. évi piac felszabadításról nem is beszélve, ami arról szól majd, hogy a közszolgáltatási feladat ellátását, Európai szinten pályáztatják meg. Itt még keményebben kell majd a szakszervezetnek – a munkavállalókat egyben tartva – tárgyalni a bér és foglalkoztatási kérdésekről.
Az átalakulás nem fog végbe menni veszteség nélkül, de nem mindegy hány munkahely szűnik meg, és ez által mennyi munkavállalónak mondanak fel. Ezért kell a Volánoknál a szakszervezeti munkát megerősíteni és olyan embereket kiválasztani, majd megválasztani képviselőnek, akik hitelesek és bírják a munkavállalók jelentős részének a bizalmát.
Újabb kitekintés, egy KKSZ alapszervezeténél, azért, hogy ne a munkások által támogatott – és nem a vezérigazgató bűvkörébe tartozó – személy kerüljön általuk megválasztásra, mivel egy pár hónap múlva lenne öt éve tagja a KKSZ-nek, úgy módosították a helyi választási szabályzatot, hogy az, akinek nincs öt éves tagsági jogviszonya, az nem indulhat a választáson. Mi van? Miért nem 25 év? Ez teljes mértékben törvénysértő magatartás és a felügyeletet ellátó ügyészség, ezt a szabályozást eltörölné, ha tudomására jutott volna. A KKSZ vezetésének a tudomására jutott, mivel a tagság panasszal fordult az elnökséghez és a választmányhoz, de a testületek úgy döntöttek, hogy nem avatkoznak be a helyi ügyekbe. De szép!
Tehát vannak érdekességek, hogy egyes KKSZ-es szakszervezeti vezetők, hogy tudnak talpon maradni. Valljuk be őszintén a szakszervezeti tagok is hibásak, mert hagyják. Habár erre is kaptam magyarázatot, ami így hangzott: abban az esetben, ha nem az „irányított” választást támogatjuk, akkor a vezérigazgatóval kerülhetünk szembe. Ebben lehet valami igazság, hiszen a KKSZ Kongresszusa is elutasította – annak idején, 2009 év végén – a konfrontatívabb, az érdekképviselet terén a radikálisabb elveket valló irányvonal térnyerését. Ebben is benne volt a munkáltató keze, mivel több küldött – természetesen a nyilvánosságot nem vállalva – erről számolt be a helyszínen. Egyáltalán nem kedvezett volna egy új szemléletű vezető, aki az alágazati KSZ teljes átdolgozását, vagy felmondását kezdeményezte volna és ezzel, szembe került volna a társaságok foglalkoztatáspolitikai gyakorlatával. Itt főleg a rendelkezésre állási idő alkalmazása és eltérő gyakorlata, valamint a bérbesorolások terén tapasztalható eltérésekre gondolok.
Meddig szólhat bele egy kívülálló személy – főleg ha az, az asztalnak a másik oldalán ül, mikor a szakszervezetek tárgyalnak a bérről és a kollektív szerződésről – abba, hogy ki és kik képviselik a munkavállalókat a társaságnál. Mikor rázza már le ezt a béklyót – amit az egypártrendszerben tapasztalhattunk és volt a bevett gyakorlat – a magyar szakszervezeti tag, és mikor lesz követendő példa a tőlünk nyugatra lévő országokban működő szakszervezeti modell. Ennek az a lényege, hogy a szakszervezet nem függ a munkáltatótól, ezáltal annak képviselőjét a munkáltató nem tudja „zsarolni”, megfélemlíteni, vagy megvesztegetni.
Persze ehhez megfelelő személyi és anyagi háttér szükséges. Megfelelő pénzeszközökkel kell rendelkezni a szakszervezetnek, ami egyértelműen biztosítja a működését. Felelőtlen szakszervezet az, aki ebben a bizonytalan helyzetben tartalékait teljesen feléli, és nem gondol arra, hogy a munkahelyeken működő szervezeti egységeit, milyen formában támogatja, ha az a segítségre szorulna.
A munkavállalóknak, pedig akik szervezett dolgozók, azt kell nagyon gyorsan eldönteni, hogy egy munkáltatónál, egy olyan szervezet működjön, aki kiáll az érdekeik képviselete mellett. Nem szabad hagyni, hogy egy munkáltatónál 3-5, vagy van olyan nagy közlekedési cég is, ahol 24 szakszervezet is „tevékenykedik”.
Mindezek figyelembevételével van valamilyen valóságalapja, amit már többen megfogalmaztak és leírtak, olyan a szakszervezet, amilyet a tagsága megérdemel. Véleményem szerint a Volán szakmán belül, nagyon sok rendes ember dolgozik és sokkal jobb szakszervezetet – tisztelet a kivételeknek – érdemelne, mint amilyen szakszervezet, vagy szakszervezetek, most Őket képviselik.
Bízok benne, hogy a cikkem nevében szereplő kicsinyítő képzőt elhagyhatjuk akkor, amikor a szakszervezet felnő a feladatához, és a munkavállalók jelentős többségének támogatásával a Volán szakmán belül, a gazdasági vezetők elismert partnerévé, és meghatározó szereplőjévé válik.
Dobi