A rendelkezésre állási idő alkalmazásával kapcsolatos cikkem, pár olvasónál kiverte a biztosítékot. Több olyan tartalmú e-mailt kaptam, amivel a levél írói azzal vádolnak, hogy mivel a SZAKSZ nem aláírója az Alágazati Kollektív Szerződésnek, azért támadja a Közúti Közlekedési Szakszervezetet és a Közlekedési Munkástanácsok Szövetségét. A megjelent cikk pedig valótlan állítást tartalmaz, miszerint az autóbuszvezetők számára a KSZ-t kötő szakszervezetek hátrányos megállapodást kötöttek a munkáltatóval. A levelek tartalmát kiértékelve, arra a következtetésre jutottam, hogy a levél írói nem autóbuszvezetői munkakörben dolgoznak a Volán társaságoknál, valamint valószínűsíthetően a KKSZ, vagy a KMSZ tagjai, vagy tisztségviselői lehetnek.
Tisztázzunk egy fontos kérdést!
Azzal a megállapodással, amivel a tartalma miatt a SZAKSZ vagy az Autóbusz-közlekedési Szakszervezetek Szövetsége nem ért egyet, azt elfogadni sem tudja, ezáltal a munkavállalók képviseletében azt nem is akarná aláírni! Az itt a probléma, hogy azok a szakszervezetek, akik a munkavállalókat képviselik, nem írhatnának alá olyan megállapodást (kollektív szerződést), ami a tagjaik számára hátrányos és az jelentős sérelemmel jár. A rendelkezésre állási idő lehetőségének teljes körű kiterjesztése és alkalmazása, egyértelműen ilyen megállapodás, amit a KKSZ és a KMSZ a munkáltatóval kötöttek.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) egyértelműen szabályozza a hatálya alá eső közúti szállításban közreműködő személyekre vonatkozó előírásokat. A törvény a vezetési idő, a megszakítás (rendelkezésre állási idő is) és a pihenőidő tekintetében az 50 Km távolságot meghaladó járathosszon munkát végző autóbuszvezetőre terjed csak ki. Ebből az következik, hogy ez alatti járathosszon dolgozó munkavállaló munkaidejét, rendelkezésre állási idővel csökkenteni nem lehetne, de mégis lehet, mivel az Alágazzati Kollektív Szerződésben az azt kötő felek a törvénytől eltérően állapodtak meg.
Azért itt jó lenne vizsgálni azt is, hogy ez a törvénytől történő eltérés a munkavállalók, vagyis az autóbuszvezetők számára kedvezőbb feltételeket biztosított-e? Véleményem szerint nem!
Több szakszervezet korábban, már a bíróság előtt is támadta és vitatta a rendelkezésre állási idő alkalmazásának jogszerüségét 50 Km alatti járathossz esetében. A bíróság a kereseteknek nem adott helyt és az ítéletében egyértelműen a döntését úgy indokolta, hogy a rendelkezésre állási idő alkalmazásának jogszerűségét nem vizsgálja, mivel – és itt jön a lényeg – a munkavállalókat képviselő szakszervezetek és a munkáltató között kollektív szerződésben szabályozott kérdésről van szó. Tehát az Alágazati Kollektív Szerződés a munkáltató számára teljes körűen minden járaton megengedi a rendelkezésre állási idő alkalmazását.
Tisztelt Névtelen Bírálóim!
Hátrébb az agarakkal! Nehogy már én legyek a hibás, azért mert leírom azt, hogy a KKSZ és a KMSZ „elárulta” a tagságát és hátrányos helyzetbe hozta a Volán társaságoknál dolgozó autóbuszvezetőket, egy rossz megállapodás aláírásával.
Ki lehet javítani a hibát! Tessék gyorsan ezt a szakaszt, vagy az egész AKSZ-t felmondani és az összes szakszervezet bevonásával egy új AKSZ megkötéséről tárgyalni, a Munkáltatói Szövetséggel. Az új AKSZ pedig olyan megállapodásokat tartalmazzon, ami mindkét fél érdekeit egyformán tiszteletben tartja.
Itt és most felajánlom bármelyik Volán társaságnál képviselettel rendelkező KKSZ és KMSZ szervezet tisztségviselőjének, a munkavállalók előtti nyílt vitát a rendelkezésre állási idő alkalmazásával kapcsolatban. Ezzel lehetőség lenne a munkavállalók előtt tisztázni ezt a kérdést, és döntsék el az autóbuszvezetők, hogy kinek van „igaza”. Habár ez nem lehet kérdés, hiszen a saját bőrükön érzik a munkaidőalap csökkentésének hátrányát és igazságtalanságát.
Ez sokkal tisztességesebb megoldás lenne, mint névtelen levélben elküldeni engem a …………. ba.
Természetesen én azért a „bírálóimnak” is erőt egészséget és sok sikerélményt kívánok érdekvédelmi munkájukhoz!
Dobi