Szakszervezetünk, 2011. június 24-én a Kaposvári Munkaügyi Bírósághoz fordult, hogy a munkáltató törvénysértő magatartása miatt meghiúsult egyeztetés ellenére, mondja ki a 2011. július 7-re meghirdetett figyelmeztető sztrájkunk jogszerűségét.
Az Autóbusz-közlekedési Szakszervezetek Szövetsége – a továbbiakban: AKSZSZ (7400 Kaposvár, Füredi út 180.) – amelynek szakszervezetünk is tagja – 2011. május 24. napján a kormánynál kollektív munkaügyi vitát kezdeményezett, mivel úgy ítéltük meg, hogy a Széll Kálmán Terv azon célkitűzése, hogy a nyugdíj korkedvezmény intézménye megszüntetésre kerül, az autóbusz-gépkocsivezetőkre súlyos érdeksérelmet, egzisztenciális fenyegetést jelent. ( K/1 alatt csatolva ). Az irat szerint az AKSZSZ kérte az 1989. évi VII. törvény 2.§ (2) bekezdése (a továbbiakban Sztrájktörvény) alapján az egyeztető eljárásban a kormány képviselőjének kijelölését.
A kormány 2011. május 30. napján kelt iratában jelezte, hogy a szociális konzultáció lezárásáig nem tervez döntéseket a korkedvezményes nyugdíj kérdésében, de a Sztrájktörvény 2.§. (2) bekezdése szerinti képviselőt nem jelölte ki. ( K/2 alatt csatolva)
Az AKSZSZ 2011. május 31. napján sztrájkbizottságot alakított és ismét kérte az egyeztető eljárásban eljáró képviselő kijelölését. ( K/3 alatt csatolva )
Az AKSZSZ 2011. június 03. napján sztrájk felhívást tett közzé (K/4 alatt csatolva) és egyben, a kérelmezett munkáltatónál a Sztrájktörvény 4. § (1) bekezdése alapján egyeztető eljárást kezdeményezett (K/5 alatti melléklet). Az egyeztetésnek tárgyát képezte volna a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítása is, mivel annak hiányában a sztrájk nem tartható meg.
A 2011. június 29. és július 07. napjára 9 órától 11 óráig meghirdetett sztrájkfelhívásban az alábbi sztrájkköveteléseket fogalmaztuk meg
– Ne szülessen döntés az autóbusz-vezetők nyugdíj-korkedvezmény ügyében, amíg az AKSZSZ-el nem folynak érdemi egyeztetések a tervezett intézkedésről.
– Hozzák nyilvánosságra a nyugdíj-korkedvezménnyel kapcsolatos konkrét terveket!
– A kormányzat a jövőben is biztosítsa az autóbusz-vezetők számára a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét!
A kérelmezett munkáltató a 2011. június 08. napján kelt iratában – K/6 alatti melléklet – az egyeztetéstől elzárkózott, arra hivatkozással, hogy a kérelmezett munkáltató mellett működő szakszervezetünk a megjelölt tárgyban kollektív munkaügyi vitát nem kezdeményezett, ennek hiányában pedig tárgyalást nem kíván az AKSZSZ-el folytatni.
Az AKSZSZ 2011. június 08. napján a kormányt a történtekről tájékoztatta, ismételten kérte az egyeztető eljárásban résztvevő képviselő kijelölését (K/7 alatti melléklet) majd szakszervezetünk 2011. június 21. napján a kérelmezett munkáltatónál kollektív munkaügyi vitát is kezdeményezett. ( K/8 alatti melléklet )
A kérelmezett munkáltató 2011. június 21. napján kelt iratában – K/9 melléklet – közölte, hogy nem kíván egyeztetni, mivel álláspontja szerint az autóbusz-vezetők nyugdíj korkedvezménye olyan kérdés, amely a kérelmezett vonatkozásában nem minősülhet sztrájkkövetelésnek. Az egyeztetésnek tárgyát képezte volna a még elégséges szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítása is, mivel annak hiányában a sztrájk nem tartható meg.
A kormány részéről a Nemzetgazdasági Minisztérium 2011. június 21-én kelt válaszlevele érkezett (K/10 melléklet), melyben a minisztérium kijelölte a kormányzati delegáció tagjait, az egyeztetés időpontjául azonban a 2011. június 29. napjára meghirdetett sztrájkot követő időpontot, július 4-ét jelölte meg.
A 2011. június 29. napjára meghirdetett sztrájkot visszavontuk, változatlanul fenntartjuk azonban a 2011. július 07. napjára meghirdetett sztrájkot.
II. A Sztrájktörvény 1. § (1) bekezdése szerint a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására illeti meg a sztrájk joga. A következetes bírói gyakorlat szerint a sztrájktörvény rendelkezéseit nem lehet szűkítően értelmezni. A sztrájktörvény 1. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan korlátozást, hogy az ott megjelölt gazdasági és szociális érdekeknek kifejezetten munkaviszonyból folyó érdeknek kellene lenniük, sem olyat, hogy azok vonatkozásában kizárólag a sztrájkkal érintett munkáltatónak kell rendelkeznie intézkedési jogkörrel.
Álláspontunk szerint a megfogalmazott sztrájkkövetelések mindegyike kifejezetten a munkavállalók munkaviszonyával összefüggő igény, így egyértelmű, hogy a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítása érdekében került sor a sztrájk meghirdetésére.
III. A sztrájktörvény 2. § (1) bekezdése alapján sztrájk akkor kezdeményezhető, ha a vitatott kérdést érintő kollektív munkaügyi vitában megtartott egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre. A Munka törvénykönyve 194. § (2) bekezdése értelmében az egyeztetés a tárgyalást kezdeményező fél írásba foglalt álláspontjának a másik fél részére történő átadásával indul.
Megállapítható, hogy a kormány egyrészt megsértette a sztrájktörvény 2. § (2) bekezdésében foglaltakat, azzal, hogy az egyeztetésen résztvevő képviselőit csak a törvényi határidő lejártát követően jelölte ki. Másrészt a sztrájktörvény 2. § (1) bekezdésének b) pontja és a Munka törvénykönyve 194. § (2) bekezdés összevetésével megállapítható az is, hogy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek fel nem róható ok miatt nem jött létre, így ez alapján a sztrájk 2011. július 07-én megtartható.
IV. A sztrájktörvény 3. § (1) bekezdése taxatív módon felsorolja azokat az eseteket, amikor a sztrájk jogellenes. Így jogellenes a sztrájk:
a) ha az 1. § (1) bekezdésébe, (3) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe vagy a 4. § (2) bekezdésébe ütközik,
b) Alkotmányba ütköző cél érdekében,
c) olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel, vagy mulasztással szemben, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik,
d) kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt.
Álláspontunk szerint a fenti okok egyike sem áll fenn:
– a sztrájk a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek biztosítására irányul;
– a szakszervezet együttműködési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a meghirdetett sztrájk nem valósít meg sztrájkjoggal visszaélést;
– az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményezőnek felróható okból nem jött létre;
– a cél nem ütközik Alkotmányba;
– a sztrájkot nem olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel, vagy mulasztással szemben hirdettük, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik;
– a sztrájk meghirdetése nem kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatására irányul, a kollektív szerződés hatályának ideje alatt.
A sztrájktörvény 5. § (1) bekezdése szerint a sztrájk jogszerűségének, illetve jogellenességének (3. §) megállapítását az kérheti, akinek a jogszerűség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik.
Mindezek alapján, mint a sztrájkot meghirdető szakszervezet kérjük a Tisztelt Munkaügyi Bíróságot, állapítsa meg, hogy a fenti követelések nem ütköznek a sztrájktörvény 1. § (1) bekezdésében foglaltakba, és nem valósítják meg a 3. § (1) bek. b) pontjának sérelmét sem, így – amennyiben a sztrájktörvényben meghatározott egyéb feltételek teljesülnek – a fenti célok érdekében sztrájk jogszerűen kezdeményezhető