A Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet és a Közúti Közlekedési Szakszervezet DDKK Régiós Szervezet vezető testületei – előzetes egyeztetés után – azonos mértékű, 6,5 %-os bérfejlesztési igényt fogalmaztak meg és nyújtottak be a munkáltató felé. A kollektív szerződésben foglaltak alapján a szakszervezetek által kezdeményezett bértárgyalások, a bérigény benyújtásával elkezdődnek és azt legkésőbb február 28. napjáig, a megállapodás megkötésével kell lezárni.
A SZAKSZ úgy ítéli meg, hogy a termelésben dolgozó munkavállalók (autóbuszvezetők, szerelők) egyre nagyobb létszámban hagyják el a társaságokat, a romló bér és jövedelmek miatt. A Volán társaságoktól kilépett autóbuszvezetők többsége külföldön próbálnak elhelyezkedni, ahol az itthoni keresetek többszörösét keresik. Már a nyugat-magyarországi térségben hiányszakma az autóbuszvezető, ami egyre gyorsabban tolódik kelet felé.
A munkáltatóknak tudomásúl kell venni, hogy a szakszervezetek által követelt béremelést biztosítani kell, annak érdekében, hogy a képzett és tapasztalt munkavállalóit megtartsa. Tovább nem lehet csökkenteni a munkaidő alapot, mivel már most is tömegesével fordul elő, hogy az autóbuszvezetők a munkahelyükön 200-230 órát töltenek el, és ebből a munkáltató csak a törvényes munkaidőt, 174 órát számol el munkaidőként.
Egyre feszültebbek a munkavállalók, mivel a terhelésük folyamatosan nő, de a béremelés ezt az elmúlt években – kellő mértékben – nem honorálta. Egyre kevesebben végzik, a változatlan keresztmetszetű közszolgáltatási feladatot. Egyre feszítettebb a munkarend, az évi rendes szabadság intézménye a pihenést és a munkavállaló regenerálódását továbbra sem biztosítja, mivel a munkáltató 1-2 nappal, havonta elírja az adott évre szóló szabadságot. Már az is gyakorlattá vált, hogy az adott évben a munkáltató nem adja ki a szabadságot és azt átviszi a következő évre.
A szakszervezetek egyesített erővel és stratégiával kezdjék el az országos bértárgyalásokat, és közösen kössenek bérmegállapodást a munkáltatói szövetséggel. Ne fogadják el a munkáltatóknak azon álláspontját, miszerint a régiók gazdálkodási környezete határozza meg, az élő munkaerő költségének fejlesztési lehetőségét. Nem lehet megérteni, hogy Nyíregyházán 30 ezer forinttal kevesebb bért kell fizetni egy autóbuszvezetőnek, mint Győrben, mert ott ennyiért is kap munkavállalót a társaság. Nagyon fontos és elkerülhetetlen, hogy közép szinten a Volán szakmára egységes minimum béreket rögzítő bértarifa kerüljön elfogadásra.
A tulajdonosnak, az államnak pedig úgy kell megállapítani a szolgáltatás árát, szociális tarifaképzés esetén pedig a társaságok veszteségfinanszírozását, ami az ott dolgozó munkavállalók elfogadható bérfejlesztését is biztosítja. Csak így lehet a képzett munkavállalók elvándorlását megállítani, és hosszabb távon a munkabékét fenntartani.
Dobi