Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk a SZAKSZ jogásza, Dr. Peti Éva képviseletével 2012. november 15-én Bódis Gábor autóbuszvezető kollégánk jogerősen pert nyert a Pannon Volán Zrt.-vel szemben, és a Pécsi Törvényszék a munkáltató határozatával szemben megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét. Akkori cikkünkben azt feszegettük, hogy a Pannon volán vezetésének, azon belül Micskey igazgató úrnak milyen anyagi felelőssége lehet a munkaügyi perrel kapcsolatban.
A SZAKSZ olyan véleményt fogalmazott meg, hogy a jogerős bírósági döntés után, a vezetőknek le kellene vonni a perrel kapcsolatos következtetéseket és a munkavállalót – kárenyhítés céljából -, vissza kellene helyezni eredeti munkakörébe. Továbbá a négy millió forintot meghaladó bérköltséget, keletkezett kárt, pedig a munkáltatói jogkörgyakorlók, a rossz döntésük miatt térítsék meg a társaság számára.
A nyílt levélre Micskey igazgató úr válaszolt, továbbra is fenntartotta az intézkedésének jogszerűségét és tájékoztatta szakszervezetünket, hogy a társaság a jogerős bírósági döntést követően felülvizsgálati kérelemmel fordul a Kúriához. Egyben kérte, hogy válaszlevelét itt a honlapon jelenítsük meg.
A Pécsi Törvényszék ítélete alapján a perrel kapcsolatban a SZAKSZ jogsegélyszolgálata az alábbi megállapításokat tette:
Amint az már ismeretes, a Pécsi Törvényszék mint másodfokú bíróság az 1.Mpf.20902/2012/5 számú ítéletében a Pannon Volán Zrt. (alperes) munkáltató által kiadott rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására irányuló eljárásban meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg az autóbuszvezető felperes munkaviszonyát, megállapítva, hogy az alperes nem bizonyította a rendkívüli felmondásban foglalt tényállítása valódiságát és okszerűségét.
Az ítélet releváns megállapításait a jogsegélyszolgálat az alábbiakban foglalja össze:
A másodfokú bíróság szerint az alperes azt tudta bizonyítani, hogy a Balogh Tibor nevű utas az ellenőrzéskor mit mondott. Ezt tartalmazza a jegyzőkönyv, és erről tettek tanúvallomást az ellenőrök. Az utast tanúként sem az alperes, sem pedig a bíróság nem tudta kihallgatni, mert az általa megadott adatok alapján nem volt a személye azonosítható. Az alperest terhelte a bizonyítás, a tanú által elmondottak esetében, ez azonban nem teljesült, nem bizonyított, hogy az utas által elmondottak a valóságnak megfelelnek.
Itt jegyzem meg, hogy az ellenőrök az alperesnél rendszeresített ellenőrzési jegyzőkönyvön a tanú adatait nem teljes körűen töltötték ki, annak ellenére, hogy a jegyzőkönyv szerint az utas nevét, személyi igazolvány számát és lakcímét fel kellett volna tüntetni. Az utas „hamis” lakcímet mondott be, mivel a nyilvántartó hivatal tájékoztatása szerint az általa megadott adatok alapján nem volt a személye beazonosítható.
Ebből viszont az is következik, hogy amennyiben az ellenőrök pontosan töltik ki a helyszíni jegyzőkönyv adatait, a tanú idézhető és kihallgatható lett volna.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy az ún. kék könyv szerint az autóbuszvezető felel azért, hogy minden utas a járaton érvényes utazási igazolvánnyal rendelkezzen. Ehhez nyilvánvalóan a le- és felszállás menetét megfelelően meg kellett az alperesnek határoznia a bíróság álláspontja szerint.
A másodfokú bíróság azt az alperesi hivatkozást sem látta bizonyítottnak, hogy az alperesnél az lenne a kialakult gyakorlat, hogy csak az első ajtón lehet felszállni.
Az eljárás során az bizonyosodott be, hogy az alperesnél az utasok le és felszállásakor az ajtókat egyszerre kell illetve lehet nyitni, ezért nem kizárt, hogy amennyiben az autóbuszvezető egy felszálló utasnak jegyet ad, a hátsó ajtón esetleg ugyancsak felszálló utas a számára ellenőrizetlen marad. Így amennyiben ez a személy nem vesz menetjegyet és egyéb utazási igazolvány nélkül utazik a buszon, az nem róható az autóbuszvezető terhére.
Véleményem szerint, az eljárás adatai és a bíróságok ítéleteiben foglaltak mindenképpen indokolják, hogy az autóbuszvezetők az ellenőrzés során járjanak el körültekintően, követeljék meg az utas beazonosíthatóságát, és azt, hogy a bizonyítékok teljes körűen rendelkezésre álljanak egy esetleges jogvitában.
Megítélésem szerint, amikor a munkáltató számára világossá vált, hogy a „koronatanú” nem érhető el, körültekintőbben kellett volna eljárnia a választandó munkajogi eszközt illetően.
dr. Peti Éva ügyvéd
Mindezek figyelembevételével feltesszük a kérdést, hogy ebben az esetben csak az autóbuszvezetőnek kell elvinni a „balhét”. Azt már tudjuk, hogy a vezetők „kimosták” magukat a felülvizsgálati kérelemmel, ami évekig elhúzódhat mire a Kúria dönt. Az ellenőrzés munkáját senki nem kérdőjelezte, vizsgálta meg a vezetés részéről?
Autóbuszvezető Kollégák!
Abban az esetben, ha az utas a járat ellenőrzésekor nem hajlandó magát az ellenőröknek igazolni, és olyan állítást fogalmaz meg az ellenőrzés során, ami nem felel meg a valóságnak, az terhelő lehet számotokra, akkor ragaszkodni kell a rendőri intézkedés foganatosításához, és ezen igényeteket az ellenőri jelentésre rá kell vezettetni.
Érdekes esetek!
A Gemenc Volán Zrt. dombóvári telephelyén dolgozó több autóbuszvezető ellen, a közelmúltban egy személy – aki állítólag a feljelentést megelőzően autóbuszvezetőnek jelentkezett a társaság helyi képviselőjénél – feljelentést tett, és üzemanyag lopással vádolta meg kollégáinkat a Dombóvári Rendőrkapitányságon. A nyomozás elkezdődött, de a vádak ennél a feljelentésnél is alaptalannak tűnnek.
Annak idején, Pécsett is valami olyasmit lehetett hallani Bódis Gábor ügyében is, hogy valakinek kellett a hely és a figyelmetlen és felületes ellenőri intézkedés és munkáltatói döntések következménye által sor kerülhetett, a megüresedett helyre történő új munkavállaló felvételére.
Érdekes egybeesések!
A SZAKSZ-nak kötelessége, hogy képviselje és megvédje a társaságoknál tisztességesen dolgozó tagjait és minden olyan esetben, amikor igazságtalanul járnak el velük szemben, mellettük a szakszervezet kiálljon.
Még mindig időszerű a kérdés, miért van az, hogy mindig csak a „kis” embereknek kell vállalni a munkavégzésük során gondatlanságból okozott károk – egy részének a – megtérítését. A huszonhárom éves munkaviszonyom során, amit a Volán társaságnál letöltöttem, egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány vezető beosztásban lévő munkavállaló ellen indítottak, a munkavégzése során okozott gondatlan károkozás miatt eljárást. Ezzel szemben az autóbuszvezetői munkakörben ez a szám több százra tehető.
SZAKSZ elnök