(EBH/185/2014 – jogsértést megállapító határozat)
Egy szakszervezet a hatósághoz írt kérelmében előadta, hogy a munkáltatónál új szakszervezeti alapszervezetet hoztak létre. Ezt követően a munkáltató megszüntette az új alapszervezet tisztségviselőinek a munkaviszonyát, majd megfélemlítő, zaklató magatartást tanúsított azokkal a munkavállalókkal szemben, akikről úgy gondolta, hogy beléptek az új alapszervezetbe. A kérelmező elmondása szerint a termelésvezető azzal kereste meg a munkavállalókat, hogy ki kellene lépniük az alapszervezetből, különben elveszítik az állásukat. A termelésvezető több munkavállalóval kilépési nyilatkozatot íratott alá. Tekintettel arra, hogy a szakszervezet tisztségviselői a munkaviszonyuk megszüntetésével kapcsolatban bírósághoz fordultak, a kérelmező csak a munkavállalók, a feltételezett szakszervezeti tagok felé megnyilvánuló zaklató, megfélemlítő munkáltatói magatartás vizsgálatát kérte.
Az ügyben megállapítható volt, hogy a jogsértés, illetve annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható nagyobb csoportját érintette, és olyan tulajdonságon alapult, amely az ember személyiségének lényegi vonása, így a kérelmező szakszervezet eljárásindítási jogosultsága megalapozott volt.
A tanúként meghallgatott termelésvezető úgy nyilatkozott, hogy a vezetők munkaviszonyának felmondását követő napokban egy munkavállaló kereste fel, mert ki akart lépni a szakszervezetből. A termelésvezető, hogy a munkavállalónak segítsen, az internetről letöltött egy kilépési formanyomtatványt, amelyet – segítő szándékkal – a többi munkavállalóhoz is eljuttatott. Elmondása szerint sem kényszert, sem fenyegetést nem alkalmazott a munkavállalókkal szemben.
A termelésvezető és más tanúk vallomása alapján is egyértelműen megállapítható volt, hogy jellemzően a termelésvezető kereste fel a munkavállalókat a munkahelyen azzal a kérdéssel, hogy nem akarnak-e kilépni a szakszervezetből. A munkavállalók jellemzően a termelésvezető megkeresésére, kezdeményezésére írták alá a kilépő nyilatkozatokat, a termelésvezető irodájában. A munkavállalói tanúvallomások kiterjedtek a munkahelyi légkör és környezet ismertetésére is, a tanúk vallomásából kitűnt, hogy a munkavállalók a szakszervezettel szemben ellenséges, támadó légkört érzékeltek a munkáltató részéről. A munkavállalók a termelésvezető, illetve a műszakvezető megkeresését munkáltatói nyomásgyakorlásnak érezték, és féltek, hogy szakszervezeti tagságuk miatt elveszítik a munkahelyüket.
A hatóság álláspontja szerint a munkáltató a termelésvezető fenti magatartása révén a munkavállalókkal szemben, szakszervezeti tagságukkal összefüggésben, emberi méltóságot sértő magatartást valósított meg, amelyhez nem szükséges, hogy a munkavállalókat kifejezetten megfenyegessék, vagy kilépésre kényszerítsék a szakszervezetből. A hatóság szerint az, hogy a termelésvezető (aki a vezetői hierarchiában közvetlenül az ügyvezető alatt állt), megkereste a munkahelyen a munkavállalókat, behívatta őket az irodájába, és feltette nekik azt a kérdést, hogy nem akarnak-e kilépni a szakszervezetből, ehhez továbbá egy kilépő nyomtatványt is felajánlott a számukra, már önmagában is sérti az alárendelt munkavállalók rendelkezési jogát, és ezen keresztül az emberi méltóságát. Az eljárásban egyértelműen megállapítható volt, hogy az érintett munkavállalókkal szemben ellenséges, megfélemlítő munkahelyi környezet alakult ki.
Az Ebktv. szerinti zaklatás tényállása nem csak abban az esetben valósul meg, ha a munkáltatói magatartás kifejezetten az ellenséges, megfélemlítő környezet kialakítását célozza. A törvény úgy fogalmaz, hogy zaklatásnak minősül az a magatartás, amelynek „célja vagy hatása” a megfélemlítő, ellenséges környezet létrehozása. A zaklatás abban az esetben is megvalósult volna, ha a termelésvezető valóban segítő szándékkal keresi meg a munkavállalókat, mivel magatartásának a hatására megfélemlítő környezet alakult ki. A termelésvezető ráadásul néhány nappal az után kereste meg a kilépés felvetésével a munkavállalókat, hogy a munkáltató felmondott a szakszervezeti vezetőknek. Nyilvánvaló, hogy ebben az egyébként is felfokozott helyzetben ez a vezetői magatartás alkalmas volt félelemérzet kialakítására a dolgozókban. A hatóság mellett korábban működött Tanácsadó Testület 384/5/2008. számú állásfoglalásában kifejtette, hogy a „zaklatás … nem feltétlenül szándékos magatartás, ezért arra irányuló szándék hiányában is megállapítható.”
A hatóság az ügyben megállapította, hogy az eljárás alá vont munkáltató a munkavállalók egy csoportjával szemben – érdekképviselethez tartozásukkal összefüggésben – zaklatást valósított meg és megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság a határozatában elrendelte a jogsértő állapot megszüntetését, megtiltotta az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni tanúsítását, elrendelte a határozat nyilvános közzétételét a hatóság honlapján 30 napra és 1.000.000 Ft összegű bírságot szabott ki.
Az eljárás alá vont munkáltató a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, azonban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.K.30.609/2015/10. számú ítéletével a keresetet elutasította. A munkáltató az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amit a Kúria Kfv. II.37.834/2015/5. számú ítéletével ugyancsak elutasított.
Forrás:
Egyenlő Bánásmód Hatóság
Kommunikációs és Partnerségi Főosztály