A VOLÁN szakmában, egyes munkáltatók már a helyi járatnál is alkalmazzák együttesen a rendelkezésre állási időt és az osztott napi munkaidőt, arra hivatkozva, hogy erre a munkahelyi és az alágazati kollektív szerődés lehetőséget ad. A helyközi forgalomban is már ott tartunk, hogy a járatvégzés közben a folyamatos haladást megszakító állásidőket, amik nem vezetési idők, rendelkezésre állási időként számolja el a munkáltató. Mindezek alapján a felfokozott izgalmi állapotomban nem akarom leírni, hogy kinek a jó ………….., mivel megint elindulnának ellenem a sorozatos becsületsértési perek.
Nem kellene már erre a szakszervezeteknek azt mondani, hogy elég volt?!
Miért van az, hogy csak a SZAKSZ tépi a száját és követeli azt, hogy a munkáltató fejezze be azonnal a munkaidőalap további csökkentését?
Az autóbuszvezetők nem veszik észre, hogy már a hosszú fordákra történő vezényléssel sincs meg a havi törvényes munkaidejük. Szabadságot kell kiírni, vagy tartalékszolgálatra, vagy másik fordára történő vezényléssel kell dolgozni 1-2 napot azért, hogy a havi törvényes munkaidő (174 óra) teljesüljön.
A fordák sorozatos módosításával, az elmúlt években a munkaidő folyamatosan csökkent, míg a rendelkezésre állási idő egyre nőt!
Mikor ébrednek már fel az autóbuszvezetők és kérdezik meg a kollektív szerződést kötő szakszervezeteket – itt főleg a KKSZ-re és a KMSZ-re, mint alágazati szerződést kötő szakszervezetekre gondolok –, hogy miért írnak alá olyan megállapodást a munkáltatóval, ami ennyire kiszolgáltatottá teszi őket.
Nekem már nagyon fogytán van a türelmem, mivel az általam képviselt munkavállalókra is kötnek ezek a szervezetek megállapodásokat, és ez jelentősen behatárolja a SZAKSZ mozgásterét. Az alágazati kollektív szerződés és a helyi megállapodások, a bíróságok előtt a jogviták elindítását lehetetlenné teszik.
Nálatok mikor telik be a pohár?
Dobi